Történelem

Szent Miklós egyike volt a középkor legnépszerűbb szentjeinek, Magyarországon is nagyszámú templomot, oltárt szenteltek tiszteletének. A szent legendája alapján festett számos oltárkép közül mind részletességével, mind művészi színvonalával messze kiemelkedik a 15. század második felében készült jánosréti főoltár, amely a Körmöcbánya közelében fekvő falu Szent Miklósnak szentelt plébniatemplomában állt egykor. A jobb oldali oltárszárny utolsó jelenete a halott, márványkoporsóban fekvő püspököt ábrázolja. A legenda szerint a sír fejénél olaj, lábánál vízforrás fakadt, amely sokak egészségét visszaadta - a táblakép a történetnek megfelelően a szent sírját gyógyulásért felkereső zarándokokat ábrázolja. A kép előterében egy anya térdel, aki halott csecsemőjét fektette a szarkofág közelébe, abban bízva, hogy Miklós közbenjárásával ismt életre kel. Mellette béna, járni is csak térden tudó nyomorék, a gyógyulás reményében. A sír túloldalán öt álló alak: négy különböző korú férfi, egyikük mankóval, és egy asszony. A férfiak közül hárman is viselik a Szent Jakab-ábrázolásokról jól ismert, széles karimájú kalapot, a zarándokok jellegzetes ismertetőjelét. A táblaképen látható férfiakhoz és nőkhöz, betegekhez és egészségesekhez hasonlóan évről évre Európa-szerte sok ezren keltek útra, hogy egy-egy szent csodatévő ereklyéjét felkeressék, köztük magyar zarándokok is feltűntek. Hazai és külföldi, okleveles és elbeszélő forrásokban egyaránt bukkanhatunk zarándokadatra, amelyek léte egyértelműen jelzi, hogy a középkor évszázadaiban Magyarországon sem számított ritka jelenségnek a peregrináció. Név szerint ismerünk néhány híres és kevésbé híres zarándokot, forrásaink alapján többé-kevésbé azt is tudjuk, melyik kegyhelyeket látogatták. Számos krdést azonban az e tárgyban írt tanulmányok feltenni sem mertek: Hányan lehettek a magyar zarándokok? Hova jártak a leggyakrabban? Egyháziak vagy világiak, nemesek, polgárok vagy éppen jobbágyok keltek útra nagyobb arányban? Biztos választ e kérdésekre természetesen sem ma, sem a jövAben nem tudunk adni, az írott forrásokban talált elszórt adatok azonban ma már lehetőséget adnak arra, hogy a legfontosabb tendenciákat felvázoljunk.

A középkori magyar zarándoklatok egyik legalaposabb kutatója Csukovits Enikő. Álljon itt az ő válasza a fenti kérdésre.
"...megbízható forrással a compostelai zarándokokra is rendelkezünk.

Három igen jelentős zarándokút volt a középkorban, melyek napjainkban is a legnagyobbak közé tartoznak. Ezen zarándoklatok: a Szentföld, Róma, illetve Santiago de Compostela. Ez utóbbi zarándokút végpontja idősebb Szent Jakab apostol ereklyéinek, sírjának helye, a középkori galíciai királyság fővárosa, Santiago mellett. Ez az út más néven Szent Jakab útja. A legenda szerint ezen a helyen egy csillag jelezte az apostol holttestét (Campus stellae), amelyet a IX. század elején találtak meg. Bár az apostol galíciai térítő útja valószínű legenda, a későbbiekben idekerült ereklyék nyomán a szent kultusza virágozni kezdett.