Szent Jakab apostol, a zarándokok védőszentjének ünnepe

Szent Jakab ünnepe alkalmából álljon itt néhány gondolat Matthäus Nimmervoll lilienfeldi, ciszterci apát írásából (a cikket A Via Margaritarum zarándokút ihletésére írta a helyi lapnak).

Újságcikk 2006. július 11.

MatthA¤us Nimmervoll apát

arról, hogy a gyaloglás az elmélkedés egyik formája

GYALOGLÁS, ZARÁNDOKLÁS & ZARÁNDOKLAT

A nyári vakáció és a munkahelyi szabadság, de a hosszabb nyári napok és a szép idő újból kirándulásra, gyaloglásra hívnak. Egész éven át kényszerűen motorizált eszközökkel közlekedünk, ilyenkor a változatosság kedvéért választhatjuk az "apostolok lovát" is.

És ezt alaposan ki is kellene használnunk! Ezt a kijelentést ne tekintsék valamifajta nosztalgiázásnak! Gyalogolni annyit tesz, mint "visszatalálni a test és a lélek időtlen ritmusához" (Reinhold Stecher püspök, Innsbruck)

A gyaloglás az elmélkedés egyik formája, amely összekapcsolja a szívet, a lelket és a lábat. Ha az utóbbi részese lehet ennek, és nemcsak a gázpedált nyomja, akkor fejti csak ki igazán teljes hatását: nemcsak a test vérkeringésére, de a lélekére is. Elfáradt civilizációnk esetében fennáll a veszélye, hogy mindkettő elhájasodik.

Távol az autópályáktól és főútvonalaktól, az Isten alkotta természetben való vándorlásunk során találkozhatunk saját lelkünkkel is, amely szintén az Isten alkotása. Ily módon a zarándokutak saját magunkhoz és Isten teljességéhez is elvezetnek.

Nagy lelki-szellemi vándorló ősök példái állnak előttünk: Ábrahámé és Izsáké, a Hóreb hegyére felkapaszkodó Illésé, Tóbiásé, egészen a Palesztina poros útjain vándorló Krisztusig.

A kereszténység hosszú történetében a zarándoklás soha nem halványult el, tekintsük a Jézus-imával vándorló az orosz vándorszerzetest vagy azokat a zarándokokat, akik a zajos világból újból és újból nekivágnak Szent Jakab útjának Santiago felé.