Megérkeztünk
Anonymous, h, 02/12/2007 - 00:33
Ma délután hazaérkeztünk. Tegnap az alaputat befejeztük, elértünk Szentkútra. Zarándok oklevelet nem kaptunk, csak egy pecsétet a füzetünkbe. Mindenhol volt szállásunk, egy nappal telefonáltunk mindíg előre. Élelemről gondoskodni kell, a szállásokon nincsen. Majd írunk hosszabb beszámolót is, csak összeszedjük a gondolatainkat. Addig is minden kérdésre szívesen válaszolunk.
Az Út nem könnyű, de megéri.
Marika
»
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Megérkeztem
Örömmel "jelenthetem", hogy a július 21-én ( hétfőn) megkezdett Alaputat Isten segítségével végigjártam, és - Csobánka, Nógrád, Érsekvadkert, Nógrádmarcal közbenső szállásokkal - 25-én (pénteken) estére Mátraverebély-Szentkútra megérkeztem.
Röviden: abszolút zarándokút volt, minden lelki és fizikai örömével-igénybevételével együtt. Magasság és mélység, lelki és fizikai értelemben is; (már csak azért is, mert szerdára a nagy lehűléssel bejött a nagy eső is, így a zarándokút öt napjából háromban igen sok vizet és sarat láttam. Különösen az Érsekvadkert-Mohora közötti szántóföldi részeket uralta igazi cuppogós "agrársár" , ami sokszor a futópad feelingjével ajándékozott meg. /Sokat gondoltam "Baglyas" Tamásra is, aki nem tudom mit követhetett el, hogy ilyen dágvány-völgyet neveztek el róla, bár a névadót a mohorai kocsmában sem ismerték./)
Ami a lényeg, hogy Isten jelenlétét egész utam során megtapasztalhattam, rengeteg élménnyel gazdagodhattam, s ezért ezúton szeretnék köszönetet mondani a Gondviselés eszközeinek: elsősorban a zarándokút megtervezőinek, a nem sokkal előttem járt és igen hasznos munkát végzett útjelfestőknek-kiegészítőknek, a letölthető térképek szerkesztőinek, a jól tájékoztató beszámolók megíróinak , a kedves szállásadóknak és mindazoknak, akikkel utam során találkozhattam.
Munkácsi János
Balatonfüred
Giovanninak
Kedves János!
A szervezők nevében köszönöm kedves köszönő soraidat. Jó tudni és látni, hogy "a Gondviselés eszközei" lehet(t)ünk.
Jó kondicióban lehetsz,hogy ilyen tempóban tudtad végigjárni az utat! Ha van valami kiegészítésed az útleírásokhoz/kritikus pontokhoz, esetleg írsz részletesebb beszámolót, akkor örömmel vesszük, ha elküldöd az info@viamargaritarum.info címre. Fényképet is szívesen felrakunk a képgalériába.
Üdvözlettel Gáll Zsófi
Tegnap érkeztünk haza!
Kedves Zarándoktársak!
Tegnap éjszaka értünk haza a Heiligenkreuztól Mariazellig tartó zarándokutunkról.
Az öt napos útról bővebb beszámoló is föl fog kerülni a honlapra, előljáróban csak annyi, hogy aki fél elindulni, annak nincs miért izgulnia, mert mi az egész út folyamán éreztük a Szentlélek segítségét.
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy induljon el, még ha csak pár napig is tud elszakadni otthonról, mert megéri!
Üdv: Máté
Várjuk a beszámolót!
Kedves Máté!
Örülök, hogy sikeresen célba értetek és jól sikerült az utatok. Nagy segítség lenne az osztrák szakaszról szóló beszámolótok a honlapon, mert - bár mi is voltunk az osztrák szakaszon - akkoriban nem készítettünk útleírást (most meg már nem nagyon emlékszünk a részletekre).
Üdvözlettel Gáll Zsófi
Mi is megérkeztünk
Kedves Zarándoktársak!
Szombaton érkeztünk meg; az alaputat jártuk végig. Szerencsére rendkívül változatos időjárásunk volt, így ugyanúgy tudtunk örülni a ragyogó napsütésnek, mint a zuhogó esőnek. Legtöbb gondot talán a sár okozta, de egy-két óra cuppogás után már csak nevetgéltünk, ha belecsúsztunk egy nagyobb pocsolyába. Könnyebb volt az utunk, hogy a jelzésfestők után jártunk, illetve az eltévedési lehetőségeink is csökkentek. Persze, még így is jutott minden napra egy kis szabadidős tevékenység, amit sétával töltöttünk, jelzést keresve. :)
Nagyon jól esett, hogy mindenütt olyan kedvesen fogadtak! Jó volt elbeszélgetni a szállásadóinkkal.
Ami külön tetszett, hogy a Csattogó-völgyben nem volt már szállás, így az erdei pihenőt ajánlották; megengedve, hogy a vizesblokkokat használjuk. Élmény volt a féltető alatt az asztalon aludni! Mindenkinek ajánlom! :)
Hazaérve jöttem rá, mekkora kincs a csönd. Olyan jó volt reklámok, telefon, számítógép nélkül lenni egy kicsit...
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Gáll Zsófia tanárnőnek, hogy utolsó németóránkon mesélt a Caminoról. Annak a hatása, hogy ha nem is Spanyolországban, és nem is egy hónapig, de mégis zarándokká váltam. Köszönöm!
Mindenkinek hasonlóan szép utat kívánunk, hogy testben kifáradva, lélekben megújulva térjen haza!
Margit és Góci
Ez aztán a meglepetés
Kedves Margit és Góci!
Nagyon örülök, hogy már az iskolából is vannak zarándokok! :)
Remélem, élveztétek az utat. Ha volt indokolt, durva eltévedésetek, írjátok meg hol volt, mert augusztusban megyünk még egyszer csoporttal vissza az útra, s akkor még tudunk javítani. (A kritikus pontok az úton menüpontot olvastátok elindulás előtt? Kiváncsi lennék, hogy tudtátok-e hasznosítani az itteni információkat!)
Várjuk beszámolótokat! Jövőre jöhet a Camino!
Zarándok üdvözlettel Zsófi (Szólítsatok nyugodtan így a továbbiakban!)
Tévelygések
Kedves Zsófi! :)
Igen, elolvastuk a kritikus pontokat; sokat segített, hogy kinyomtattuk az útleírás mellé.
Nagyon komoly eltévedésünk nem volt, a legtöbbször csak hiányoltuk a gyöngysort, és inkább letértünk... Csobánka előtt a nyíl és a cetli irányított vissza (a papír valószínűleg már teljesen elázott); illetve talán Marcali előtt nem volt egyértemű, ahogy az erdőből kiértünk, hogy rögtön jobbra kell menni.
És akkor még egy dolog lenne: Nógrádban a Kántor úr édesanyja fogadott minket, és kölcsönkértte a zarándokfüzetemet elolvasni; nagyon tetszett neki. A mindenkori zarándokok nevében talán meg lehetne lepni őt egy füzettel augusztusban! :)
Margit
Megérkeztem.
Utamat befejeztem (Mátraverebély-Máriazell) Ha van kérdésetek szívesen állok rendelkezésetekre. Volt mindenben részem az elején folyamatos eső a közepén meg a végén irtózatos meleg...De természetesen voltak jó idők is:)Én azoknak ajánlanám az utat akiket riaszt a Caminon a tömeg abszolut egyedüllétre vágynak és egy kicsit szeretnék a magyar tájegységeket városokat megismerni (nameg egy kis ízelitőt akarnak a gyönyörű Alpokból). Ehhez nem árt bizonyos foku kalandvágy(néhol vakra kellett menni a szállásokkal telefonom elromlott:) ) és némi térkép- és tájolóhasználati ismeret lévén a turistajelzések Mo-n nem mindig a legtökéletesebbek, Ausztriában ezzel nincs gond. Egyszóval ennek az útnak az a legnagyobb előnye ami a hátránya:) Bár ez nézőpont kérdése én csak az előnyét láttam folyamatosan. Kitartást mindenkinek aki belefog. Gáll Zsófia: igen csináltam több mint 900 képet és 15 videót és naplót is írtam az iwiwen párat kitettem lévén blogom az nincs. Marján Gergő néven "futok":)
Beszámoló az alapútról
Már egy hete megtettük a zarándok utunk utolsó lépéseit, talpunkon a sebek is már begyógyultak, élményeink is lassan leülepednek, mégis igen nehéz röviden összefoglalni azt a rengeteg élményt, tapasztalatot, mely az egy hetes zarándoklatunk alatt ért minket. Hosszú regényt viszont - mások untatása miatt sem - nem akartam írni.
Az eredetileg kijelölt zarándokutat csak az első két napon tudtuk maradéktalanul követni. Ekkor a hegyes terep és a 30-34 fokos meleg tett próbára. A 2. nap estéjén lehullott hatalmas felhőszakadás, majd a gyakran ismétlődő eső lehetetlenné tette a hegyi - erdei utak feltétel nélküli követését, így folyamatosan kisebb - nagyobb kitérőkre kényszerültünk.
A 2. nap este - szálás híján - visszatértünk Bp-re gyerekeinkhez. Ekkor tapasztaltuk meg az Isten gondoskodását. Ha kapunk szállást Kismaroson a megrendelt jurta sátorban, a felhőszakadás után nem valószínű, hogy tudtuk volna folytatni utunkat. Haza utaztunk, másnap hajnalban újra vonatra szállva, a kismarosi állomásról indultunk tovább, mintha mi sem történt volna.
A Teremtő kegyes volt hozzánk, mert ugyan minden nap esett, néha többször is, de egyetlen egyszer sem áztunk el.
Zarándokszállásainkkal, a kismarosit kivéve, nagyon meg voltunk elégedve. De mégis, kiemelést érdemel az a meleg szeretet, törődő fogadtatás ahogy a hollókői ispotályban fogadtak minket. A budai Szt.Imre plébánia önkétesei, akik hetes váltásban fogadják a zaréndokokat, érkezésünket meleg levessel, frissen sült kaláccsal és nagy-nagy szeretettel várták. Ez a kedves figyelmesség mélyen meghatott mindkettőnket.
Utolsó napon kora hajnalban indultunk, mert el akartuk érni Szentkúton a fél 11-es nagymisét. Megerőltető menetelés után ez is sikerült. Itt a szállás lehetőségét már nem vettük igénybe, hisz már nagyon vágytunk látni az értünk izguló és aggódó családunkat.
A szállásokról ( csobánkai kivételével) készítettem fotókat, melyet a most készülőknek közzé teszek.
Nagyon boldogok vagyunk, hogy végig tudtunk menni az első szakaszon. Ez úton köszönjük mindenki segítségét, fáradozását aki segítette utunkat, akik megteremtették e zarándok út lehetőségét, feltételeit. Isten áldja meg Őket és családjukat.
Gonda Péter és felesége Bajáról
Információkérés
Kedves Marika,
Mi is a férjemmel hamarosan indulunk.Kérlek, ha időd engedi a felkészüléshez való dolgokról írj már kicsit bővebben. Úgy gondolom minden utrakészülő zarándoktársunk nagyon meg fogja köszönni, ha közreadod a tapasztalataidat. Várom válaszod. juli
Információkérés
Kedves Juli!
Írtam egy hosszabb beszámolót, de a beküldéskor elszállt. Így inkább rövidebbeket írok. Nekem van egy listám, amit egy ismeretlen caminos küldött meg emailben, én abból készültem. A rossz idő miatt nekünk több melegebb ruhát kellett cipelni. Váltó túrabakancs feltétlen kell. A nedves időben alig tudtunk mosni, a vizes ruháink nem száradtak meg. Nagyon hasznos volt a sportboltokban kapható 10*15 cm-re összehajtható vileda-szerű törülköző, mert kicsi, könnyű és gyorsan szárad. Az én esőkabátom pelerinszerű, aláfért a hátizsák, és a kamáslimig ért, jól védett. Férjemen túrakabát volt és kamásli, és bizony nagyon elázott sokszor a nadrágja. Hollókő előtt olyan dagonya volt, hogy a férjem térdig merült benne, azt hittem ott elakadunk. Előttünk egy tehéncsorda vonult át, azok dagsztották meg a sarat. Mikor a sárból kimásztunk, akkor egy 6-8 főből álló vaddisznó család állta utunkat, nem akartak átengedni az úton. Hasonló dagonya volt Sámsonháza után is, csak 5-ször hosszabb.
Mi vittük a Pilis, Börzsöny és a Mátra térképeket.
Élelmiszer mindíg volt nálunk egy napra való, mert több olyan falu volt, ahol vagy nem volt bolt, vagy nem volt nyitva, vagy nem volt kenyér. A szállásokon mindenhol volt konyha, fürdő, melegvíz.
Szállások: Csobánkán nem aludtunk, de megnéztük. Van matrac és ágy is. Nógrádon a plébánián két szobában vannak kanapék, 2 ágy, matracok. Érsekvadkert Kolping-házban egy nagyobb teremben kaptunk két matracot. Fürdő, konyha az udvaron, másik épületben. Innen Cserhátsurány felé mentünk, mert Nógrádmarcaliban nem tudtunk szállást. Cserhátsurányban a Keresztény Otthonban aludtunk. Két szoba van, ágyakkal. Hollókőn családi ház van ágyakkal, matracokkal. Itt és Érsekvadkerten tudtunk fűteni, de Nógrádon a cserépkályha mellé is oda volt készítve a fa. Szentkúton a 3.emeleti zarándokszálláson egy kétágyas szobát kaptunk. Napi átl. 9 órát mentünk, 20-25 km-t. Eléggé kényszerítő, hogy mindenképpen el kell érni az előre lefoglalt szállást. Néha túlélő és teljesítménytúrához hasonlított. A zarándoklat lelki része nem jött elő sajnos, mert a fizikai talponmaradásért küzdöttünk szinte állandóan. Szentkútra megérkezve 12 órát aludtunk a fáradtságtól, este 7-től reggel 7-ig.
Most ennyi fér bele, majd írok még az Útról.
Mindenkinek jó Utat!
Marika
Köszönjük!
Kedves Marika!
Köszönjük a beszámolódat, nagyon hasznosak az információid. Ha nincs nyitva bolt, elszámíthatjuk magunkat, és éhen maradunk. A jelzésekkel elégedettek voltatok? Kár, hogy a lelki része elmaradt a zarándoklatnak, talán visszatekintve kiteljesül. Még várom a további beszámolódat!
Kati
Jelzések
A sárga gyöngyök még elég ritkák az úton, és bizonytalan, hogy hol van. Mi a zarándokkönyvben megadott jelzéseken mentünk, a térképek szerint. Magyarkúton kevertünk egy kicsit a pataknál, a vasúti megállónál, de csak megtaláltuk a pirost. Ezután gyöngyös jelzést csak Diósjenőn és Nagyoroszinál láttunk 1-1-et, de a túristajelzések jók. Érsekvadkert után mi is elkevertünk. Kiváncsiak voltunk, hogy a Lókos-patak után a gyöngyös jelzés hova visz, illetve miért nem jó a sárga jelzés. Elindultunk, be az erdőbe. A jelzések egy tisztásra vezettek, ahol több méhcsalád volt telepítve. Lassan eloldalogtunk mellettük, mert mögötte egy másik tisztás volt, nagy meglepetésünkre szintén méhekkel. Ezeken is átmentünk, mert utat véltünk felfedezni, de csak egy mellkasig érő bozótosban kötöttünk ki, út sehol. Ezek után visszafordultunk, és újra átóvakodtunk a méheken, és visszamentünk a patakhoz. Ez kb. 1,5 óra veszteség volt. Elindultunk a valóban helyes P jelzésen, ami új festésnek tűnik. A térképen P+-ként van jelölve, de az sima P, és ahol a térkép S jelzést mutat, ott is a sima P van frissen festve. Úgy tűnik, hogy megváltoztatták ezen a szakaszon a jelöléseket és minden P lett. A hegy közepénél látszik, hogy amerre mi a bozótosban mentünk, az jó lett volna, mert egy halvány S jel a hegy tetején becsatlakozott, de út nem látszott. Összefoglalva: A patak után valóban a P jelzésen kell menni balra és nem a gyöngyön jobbra. Itt nem tetszett a Cserhát. Ritka jelzések, nem karbantartott, járatlan utak. De a neheze még csak most jött. Kiértünk az erdőből, előttünk a tábla, hogy magánterület, ráírva, hogy az út jobbra, és mellette a gyöngy, ami egyenesen vezet be a búzatáblába. Nem értettük a dolgot. Ekkor jobbról, amerre az út eredetileg fordul 2 hölgy jelent meg messziről kiabálva, hogy "nincs jelzés, nincs jelzés". Ők is meglátták a gyöngyöt, és belevetették magukat a búzatáblába. Mi utánuk. A búza kb. derékig ért, alatta felszántott, göröngyös talaj. Ekkor estem egy nagyot úgy, hogy egy kiszáradt karó beleállt a mellkasomba. Fájdalmasan, sírva, de továbbmentünk. Elértük a fát és a villanyoszlopot, ahol tényleg megint nem jó a gyöngy jelzése, mert egyenesen kell menni. Ezen a szakaszon 5-én, hétfőn voltunk, de nem voltak kijavítva a jelzések. Ha valaki nem olvas internetet, nem látja a figyelmeztetést, hát alaposan eltéved. Egyébként az esés nyomát a mai napig viselem. Másnap nagyon fájt, minden lépésnél belesajdult. Ma egy tenyérnyi véraláfutás és egy duzzanat jelzi még mindíg a történteket.
Hollókőnél a dagonya és a vadmalacok után egy húzós, kemény emelkedőn kell felmenni a vár felé. Itt hirtelen egy tanösvényen találtuk magunkat, ami kivezetett a műútra, de minden jel eltűnt. Egy vadőr irányított útba, a műúton elég sokat gyalogolva értük el az ófalut, ami teljesen kihalt volt. Megkerestük Melindát, aki semmiféle bélyegzésről nem tudott. A Szabó kocsmából hozott nekünk OKT bélyegzőt, az került a füzetünkbe. Ekkor 1/2 6 volt, enni szerettünk volna. Gyorsan átszólt Melinda a Vár Étterembe, hogy ne zárjanak be, mert jövünk. Nagyon rendesek voltak, mert kaptunk vacsorát, de rajtunk kívül senki nem volt, és már zártak is.
Hollókőről átmentünk Felsőtoldra, majd a műúton egyhe, de kitartó emelkedővel Garábra. Itt szerettünk volna inni, feltölteni a készleteket, de semmi, szó szerint semmi bolt nincs a faluban, pedig elég nagy. Viszont az erdőben egy darabig aszfaltozott út vezet! Garábi-nyeregnél táblák jelzik az utakat, itt láttunk gyöngyöt is. Itt megjegyzem, hogy szerintem a gyöngyöket nem a túristajelzések mellé kellene festeni, mert a turistajel egyértelmű, a gyöngy legfeljebb ilyenkor megerősít. A gyöngyök ott kellenének, ahol nem egyértelmű, vagy ritka a túristajelzés. Nagybárkány előtt is volt egy hely az erdőben, ahol jobbra kellett volna menni, de semmi jelet nem láttunk. Elmentünk egyenesen elég sokat, majd visszajöttünk az utolsó látott jelhez, ahol észrevettük egy téli teljesítménytúra jelzését, amit tudtunk, hogy Nagybárkányra vezet. Itt elfordultunk 90 fokban balra, és pár lépés után a földön a növényzetben egy kövön volt a K jelzés. Nekem a legszebb panoráma Nagybárkány előtt volt, amikor kiér az ember az erdőből, látja maga előtt a sárga utat, előtte-alatta a falu, a domboldalban a temető, körben a Mátra. Csodaszép! A faluban a Cuki presszó-kocsma-bolt 12-kor zár. (Mi fél egykor értünk oda)Legyalogoltunk az alsó bolthoz, ami egykor zár, de még kaptunk kávét és felvágottat. Kenyeret nem, mert reggel nem iratkoztunk fel a listára. Mivel a falu alsó végén voltunk, a műúton mentünk át Sámsonházára.
Utunk legszebb, legjobb része a Garábi-nyeregtől Nagybárkányig tartó rész volt. Azt hittem, hogy végre egy örömnap lesz. Sütött a nap, száraz, avaros talaj, igaz, hogy a Nagy-Kő-tetői szakasz nagyon szúrós a csipkebokroktól, alaposan összeszúrkáltak. De az ilyenekhez már hozzászoktunk, mert pl. a derékig érő csalánon már úgy vágtunk át a végén, mintha ott sem lenne.
De Sámsonháza után, az utolsó órában úgy elkeveredtünk, hogy 2,5 alatt tettük meg az egy órás utat úgy, hogy kaptunk egy jó kiadós esőt is a végén.
Sámsonházától hiányoznak a jelek, valószínű hogy jelzésfelújítás folyik. A jelzések helyén csak a fehér színű alapozás látszik. A kevergésünk a Szálláska-völgy utolsó harmadában történt (eddig tartott egyébként a csorda vonulása is), ahol a jelzések egy tisztás szélén megszűntek. A távvezeték alapján a tisztáson átvágtunk, ahol egyértelműnek látszott az úton egyenesen menni tovább. Ez volt a hiba. Jelzést nem találtunk, de mi csak mentünk előre, teljesen feleslegesen megmászva egy jó magas hegyet. Ennek tetejéről körbenézve csak erdőt láttunk, sehol a Szentkút. Ekkor úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a távvezetékhez. Az eső eleredt, majd függönyszerűen szakadt. Itt körbe-körbe szaladgáltunk, míg végre észrevettük, hogy a távvezeték alatt kell menni egy kicsit (a derékig érő vizes fűben, alatta kis tavacskák, út sehol)és a távvezeték oszlopán van a K jel, ami balra bemutat az erdőbe. (Út itt sincs)Na itt van a gyöngy jelzés is, nem előbb a tisztásnál, ahol nagyon kellene. Innen egy húzós emelkedő visz a K és a Knégyzet elágazásához. A Knégyzeten kell menni, ami elindul lefelé. Nem egy hosszú szakasz, de esőben, sárban az út egyik legnehezebb része volt. Én szinte csak araszolva, kicsiket lépegetve tudtam csak leereszkedni, annyira csúszott. A végén minden erőmet kivette, sokszor a férjem tartott meg a lezuhanástól. Alig vánszorogva, vizesen, sárosan 17.05-kor becsöngettünk Szentkút kapuján.
Marika
Tájékozódás
Kedves Marika,
A "jelzések" olvasása kis aggódást ébresztett bennem. Mindenféle térképet beszereztem már. Ám a térképről való tájékozódás csak a szobában olyan könnyű, a gyakorlat egészen más.
Július 3-a körül indulunk és még mindig szeretnék egy-két dologról téjékozódni, melyet ha lennél szives nekem megirni.
- Mikor indultatok reggel,az áldást az Országuti Ferences templomban megkaptátok-e?
- Az első nap milyen ütemben tudtatok gyalogolni , megeröltető-e az útszakasz?
-Mennyire biztonságos az Út?
-Volt-e időtök -menetközben - a nevezetességeket, egyes helyeken megnézni?
-Szentmiséken tudtatok-e résztvenni?
-Kedves párod mennyire tolerálta az út nehézségeit?
Köszönöm, ha ezekről -és esetleg ami eszedbe jut az UTTAL kapcsolatban, amelyre oda kell figyelni- írsz.
Szeretettel.
Örülünk, hogy sikerült végigjárnotok az alap utat!
...ilyen esős időben!
Sokat gondoltunk Rátok. Sajnáljuk, hogy az oklevelek nem érkeztek meg Szentkútra. Amint megérkezik a már feladott szállítmány, vagy más úton sikerül eljuttatnunk Szentkútra, Julián atya postázza részetekre.
Várjuk a részleteket!
További jó Utat idehaza!
Csaba