"Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" (Mt 3,3)

Zarándokokkal a Cserhát keleti szélére indultunk április 2-án vasárnap, hogy "lejárjuk" az élet gyöngyei zarándokút Nagyoroszi és Érsekvadkert közötti szakaszát, és ahol a túristajelzés nem elegendő, ott felfessük a sárga gyöngysort.

A mi utunkat is előkészítették: köszönet a gondos jelzésfestő-csomagért!

Jó érzés valami maradandóba kezdeni. Az ember nem magára gondol közben, hanem az utána jövőkre, az útra indulókra. Kata megjegyezte: "Majd amikor az unokám zarándoklatra indul, elmesélem neki, hogy ezt a szakaszt én festettem." Még Éváék is festettek egy-egy gyöngyöt, mielőtt elszakadtak tőlünk.

A jelzés nagyon szerény, szemfülesnek kell lennie a zarándoknak, hogy felfedezze, és bizalommal telinek, hogy a turistajelzést egészen addig kövesse, amíg a gyöngysor fel nem bukkan valahol. Akik már végigjárták a Camino-t igyekeztek úgy elhelyezni a jelzéseket, hogy a zarándokokat leginkább segítsék, de ők maguk már megtapasztalták, hogy a jelzésen kívül is sok minden útba igazíthat: a templomtorony, a nénik, bácsik, a többi zarándok,

Az útra készítés a lelkekben kezdődik. A településeken, ahol átmentünk, Ildikó elbeszélgetett a kertkapuban álldogáló nénikkel, bácsikkal. "Ezután sok zarándok jár majd erre." Öröm volt utána a néni szájából hallani a zarándokok szokásos köszöntését: Jó utat! (Buen Camino)

Ez a kirándulás is olyan volt, mint a zarándokút egy szakasza: Kata és Erika igazi jót beszélgettek; Zoltán meghívott bennünket, és ha marad időnk, biztosan igazi szeretet-vendégségben lett volna részünk. Zsuzsi, Csutakék, Emese és Feri számára a kirándulás is előkészület volt.

Kétszer annyian voltunk, mint általában, és a Szent Jakab zarándokútra indulók szokásos izgalma mellé most a Camino magyar szakasza iránti lelkesedés is társult. A nálam lévő zarándokkönyvek már odafelé gazdára találtak a vonaton. Éva Halasnak is vitt egyet, aki szíve szerint velünk tartott volna. Zoltán, Ernesztó és Ica érdeklődéssel lapozgatta, Mana és Éva pedig már tervezi a Camino magyar útjának egy-egy szakaszát (sőt, talán Marcsi is, hiszen ő is elvitt egy példányt). Zaba és Flash, aki sokat fotózott most is, már felajánlották segítségüket itt a fórumon.

A jelzésfestők névtelenek. Azért írtam most ide néhány keresztnevet, hogy tudjátok, mi magunkénak érezzük a zarándokutat, és biztos vagyok benne, hogy többen imádsággal is kísérünk benneteket, útra indulókat.

Sokan ott leszünk a zarándokút megnyitóján, április 22-én ezt a dátumot úgy beszéltük meg, mint a következő közös alkalmakat szoktuk. Petra és Déva, akik már teljes menetfelszereléssel jöttek, épp aznap indulnak a Camino-ra. Ők lélekben magukkal viszik az Élet gyöngyei zarándokutat, mint szándékot, Szent Jakab sírjához.