Milyen számban zarándokolhattak magyarok a középkorban Compostelába?

A középkori magyar zarándoklatok egyik legalaposabb kutatója Csukovits Enikő. Álljon itt az ő válasza a fenti kérdésre.
"...megbízható forrással a compostelai zarándokokra is rendelkezünk. A százéves háború miatt ugyanis az angol zarándokokat szállító hajók csak akkor hagyhatták el a szigetország partjait, ha a tulajdonosok erre engedélyt kaptak - a rendelkezésnek köszönheten 1368-tól vannak pontosan vezetett regisztrumok a tengerre szálló utasokról. A fennmaradt dokumentumok alapján Ilja Mieck a 15. század 13 compostelai szentévére 17.800, a többi évre évi 200-300, vagyis a fennmaradó 86 évre összesen 17-25 ezer angol zarándokkal számolt, a 15. században tehát csak Angliából mintegy 35-43 ezer zarándok érkezett. A peregrimusok többsége azonban szárazföldi úton ment, elsősorban Farnciaországból, Itáliából, Németországból. Amikor például 1434-ben a kasztíliai uralkodó, II. János zarándoklatra invitálta Európa népeit, a felsorolásban az angolok külön nem is szerepeltek, miközben a távoli Magyarországot az oklevél a fenti államok mögött, negyedikként említette a sorban. Közel fél évszázaddal később, 1479-ben egy hasonló felhívásban Anglia már a negyedik helyen szerepelt, megelőzve Magyarországot, Svédországot és Norvégiát... Amíg ugyanis a hazai forrásanyagban alig találunk olyan adatokat, amelyek Szent Jakab sírjához zarándokló magyarokról adnak hírt, addig a két idézett oklevélben Magyarország lakóit előkelő helyen, 1434-ben negyedikként, 1479-ben ötödikként szólították fel az utazásra, vagyis a compostelai magyar jelenlét is nagyobb lehetett annál, mint amit okleveles anyagunk tükröz. A magyarokról tudósító kis számú külföldi forrás tehát egybehangzóan arról akar meggyőzni bennünket, hogy a magyar zarándokok száma a legjelentősebb külföldi kegyhelyeken olyan nagy volt, hogy e téren Magyarország alig maradt el az európai élmezőnyt alkotó franciáktól, németektől, olaszoktól."
(Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok, MTA Történettudományi Intézete, Bp. 2003, 144-147. old.)