Jelzésfestő tábor a Cserhátban II.

Jelzésfestés nov.6-7. Nógrádmarcal-Mohora

Mohora-Nógrádmarcal
(2010. november 6-7.)
The show must go on – a show folytatódik – énekelte egykor a jó öreg Freddy Mercury, és ezzel mi is így voltunk a hétvégén, ugyanis várt még ránk a jelzésfestés második szakasza, az Országos Kéktúra útvonalától Mohoráig tartó, kb. 13 km-es rész.
Szombaton hajnalban indultunk autókkal Budapestről, hogy még viszonylag korán megérkezzünk Nógrádmarcalra, és nekilássunk a munkának, mert az óraátállítás és a közeledő tél lerövidítette a rendelkezésünkre álló időt. A szakasz, melynek festése ránk várt, elég hosszúnak tűnt, de ezen a hétvégén jó nagy csapattal (13 fő) láttunk neki a munkának, így okkal bizakodtunk, hogy be is tudjuk fejezni. Ráadásul megint élveztük a Jóisten gondoskodó szeretetét, ugyanis ismét ragyogó napsütésben és tavaszt meghazudtoló kellemes melegben dolgozhattunk.
Az első napon várt ránk a keményebb feladat, a régi utat újjá kellett varázsolnunk, mely időnként csak jelentős bozótritkítások árán sikerült, majd jött a festés első fázisa, az alapozás. A kemény munka jó hosszan elhúzódott, így egyik csapatunk már csak lámpafénynél tudta befejezni a rá váró feladatot. Mire megérkeztek a szállásra, a hamarabb végzett csoport tagjai már mindent előkészítettek a vacsorához, így Ács Istvánnak már csak a fazékba kellett dobálni a paprikáskrumpli hozzávalóit. De természetesen a fenséges fogás elkészítéséhez szükség volt főszakácsunk sok éves rutinjára is. :) Vacsora után egy kicsit játszottunk (most mutasd meg), majd egy esti megosztó kör után korán nyugovóra tértünk, hogy másnap újult erővel láthassunk ismét munkához.
A festés második fázisa könnyebbnek ígérkezett, a piszkos munkát már elvégeztük szombaton, így meglepően gyorsan haladtunk. A vasárnapi feladat az előző nap elkészült alapokra a piros sáv ráfestése és a sárga gyöngyök megerősítése volt. A társaság ismét két részre oszlott, és a két csoport éppen egy időben fejezte be a munkát, így már együtt érkeztünk vissza hétvégi bázisunkra a nógrádmarcali önkormányzat vendégházába. Itt kellemes meglepetés várt bennünket, ugyanis egyik társunk Nicole, míg mi festettünk, remek lakomát készített számunkra, a falu lakóitól összegyűjtött hozzávalókból, így még az igazi vasárnapi ebéd hangulat sem hiányzott a hétvégénkből.
A jelzésfestő tábor befejező akkordjaként helyi barátainkkal, immáron lámpafénynél, kisétáltunk a falu határában nemrégiben felújított kereszthez, majd szintén közösen, Balassagyarmaton részt vettünk az este 6 órai szentmisén.