Keressétek a gyöngyöt! (Csalótzky Annamária beszámolója)

Szent Jakab napi zarándoktalálkozó és ünnep a Csattogó-völgyben

Még el sem ültek bennünk az erdélyi testvérekkel töltött napok emlékeinek jóleső érzelmi hullámai, az áldott kis völgy, a "Csattogó" ismét befogadott egy megrendítő rendezvényt.

Ki mondja azt, hogy a fiatal teremtések felületesen és csak a pillanatnak élnek? Íme egy egyesület, amelynek fiatal tagjai és alapítói, számtalan ismert zarándokút végigjárása után most a "Gyöngyök útját" szervezik, egy zarándokutat, mely Mátraverebélytől -Máriazellig, majd Rómába és végül Santiago de Compostelába - Szent Jakab sírjáig tart. És ezt az utat festéssel jelölik számtalan szabadnapjukon, örömünkre a mi Verőcénken át!

Miért "Gyöngyök útja"? Mert az út - az életünk tükörképe és benne egy-egy gyöngy, a kagyló mélyén , egy-egy életszakaszunkat szimbolizálja, elmélkedésre, érésre ad alkalmat ha a szemeket kézbe vesszük és így tekintünk önmagunkba, hogy majdan mint a kagylóba tévedt homokszemből személyes életünk tanulságai is gyönggyé érjenek, nemesedjenek.
A Keresztény misztikusok az emberlét végső célját látták a gyöngyszemben. A középkorban a gyöngyöt rejtő kagyló, a Szent Sírban nyugvó, majd feltámadó Krisztusnak szimbólumaként, a zarándokok jelvénye lett. A zarándokegyesület karkötőt állított össze 18 gyöngyből, gyöngyönként jelentéssel és ezt festi a fákra, kövekre útjának jelzésére. Az egyesületi tagok hordják is e karkötőt, hogy mindenkor emlékezhessenek céljaikra.

Szent Jakab ünnepe alkalmából hirdette meg a Via Margaritarum Zarándokegyesület, ünnepeljük együtt gazdag programmal a szép nyári napot a völgyben és környékén, szentmisével és közös zarándoklattal Nógrádra, de várakozásteljesen néztünk az El Camino zarándokútról illetve a Gyöngyök Útjáról készült kiállítás és az ehhez kapcsolódó filmvetítés elébe is, hogy aztán az első este egy bensőséges közös szalonnasütéssel, elmélkedéssel és záróimával vegye végét.

Ahogy az erdő lombsátrai mentén a székely kapuhoz értünk már gyülekezett a zarándokok és a vendégek serege.Messziről fehérlettek a kamillánus nővérek hófehér habitusai rajtuk a nagy piros kereszttel. A betegápoló rend tagjai Nyíregyházáról látogattak el az alkalomra, de eljöttek a közeli Kismarosról a ciszterci nővérek is, számtalan vidéki testvérünkkel együtt.

Hívő verőcei asszonyok gyülekeztek egy kis csoportban aztán elvegyültek a fiatal zarándokok között, hogy együtt elindulhassunk a táboron kívüli fésűs kagyló emlékhelyhez.
A meghirdetett ünnepi miséhez érkezendő volt Dr. Varga Lajos váci segédpüspök úr is. A fák alatt gondosan előkészített padokra székekre ültünk és elcsendesedve vártuk az atyát. De szép is egy ilyen erdei mise!
Ahogy a kagyló felé nézegettünk, időnként kibujt egy egy fehér vagy aranyos ruharészlet a szent jelkép mögül. Az atya öltötte magára éppen a kagyló takarásában ünnepi miseruháját. Kedves új plébánosunk Benedek atya bőröndjéből a kegyszereket varázsolta elénk. Az oltárasztalt az erdő lombjaival és színes virágokkal vajon angyalkezek díszítették ilyen pompásan?

Aztán megkondult egy valódi, lábakra szerelt öntött harang és a rendezvény, az egyesület két agilis szervezője Gáll Zsófi és Illyés Erika tiszta énekükkel gyakorlottan vezetni kezdték a mise szertartása szerinti népénekeket.

Lajos segédpüspök atya szentbeszédében határozottan hangsúlyozta, hogy a zarándokutat soha ne tekintsük kellemes kirándulásnak, mert a zarándoklat megtérésünk komolyságát, a belső utak megtalálását, a hitben való elmélyülésünket szolgálja. Egy olyan esemény, ahol fáradalmainkat felajánlhatjuk az Úrnak és uti elmélkedéseink során Istenhez emeljük lelkünket.

A szabadtéri mise után kedves szervezőink egy nagyobb faház helységeiben a jóleső agapé mellett megnyitották az alaposan kimunkált kiállítást. Az egyszerű tablókon az általuk megjárt híres El Camino zarándoklat és a Gyöngyök Útja jeleneteit láthattuk, magyarázatokkal és igékkel illusztrálva. Gazdag élményeikről számtalan művészileg is értékes fotó is tanúskodott. A kiállító helység sarkában egy asztalon az igazi zarándokok elengedhetetlen és már számos utat megjárt alkalmatosságait láthattuk. Viseltes bakancs, zarándokbot és nagy szélű kalap, apró kegytárgyak, emléktárgyak. És ezután következett az El Camino zarándokútról készült film. A gyönyörű kísérőzene elmélyítette a képeken való meditálásunkat. Majd Zsófi és Erika gyakorlottan, az egyes képekre magyarázólag rámutatva, rugalmas váltakozásban mutatták be a Gyöngyök Útja zarándokutat. Kiérződött előadásukból a kiváló ciszterci gimis tanárok felkészültsége.
A szótlan, csak zenei aláfestéssel pergő záró képsor mindnyájunk lelkét megérintette. És ha addig nem, hát abban a pillanatban tévedhetetlenül megéreztük, micsoda alkalom is a zarándok párbeszéde Istennel.

A közös nyárson sütött vacsora után elpihentek a másnap útra indulók. Benedek atya számukra is celebrálta a verőcei templomban a következő délelőtti misét, megáldva a Nógrádra induló csapatot. Elöl Krisztus keresztje, mögötte a legifjabb 6 éves zarándok, majd apák, anyák, fiatal lányok, fiúk és szerzetes nővérek!

Ők már jó úton vannak, Benedek atya áldását vették és vitték a verőcei völgyön és a hegyen át. Adja az Úr, hogy minden résztvevő megtalálja a maga gyöngyét!

-" A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette." (Mt.13,45-46)

Csalótzky Annamária