A hétköznapok zarándoklata

Szomorúan indult ma az első munkanapom az iskolában, mert csúnyán elaludtam. Fél 9-kor riadtam fel, amikor már javában folyt a tanári évnyitó szentmise, amire előző nap már nagyon készültem, mert fontosnak tartom, hogy Isten segítségét kérjem a munkához... A konferenciára már beértem, de nagyon rosszul éreztem magam. A zarándoklaton bezzeg milyen könnyen felkeltem akár 5-kor is! ENYA ébresztett Sára telefonján, s kelni-kelni-kelni kellett.
Némi kifogásom azért van az előző napi késői lefekvésre: próbáltam olyan iskolába is felhúzható ruhadarabokat keresni a szekrényemben, amelyek nem csúsznak le rólam. (Az iskolába ugyanis nem mertem nemzeti szín szalaggal rögzíteni a zarándoklás során tágassá vált nadrágomat. :)))