Beszámoló a gerecsei hétvégéről (2011.jan.28-30.)

Hosszú és kacskaringós út vitt engem Gerecse csodálatos hólepte és napsütéses erdejébe. Igencsak sötét és zavaros volt az életem az utóbbi években, hiába kerestem az utam, fogalmam se volt róla mi miért történik és kinek mi a szerepe az életemben és egészen odáig jutottam, hogy már a saját érzéseimben sem bízhattam meg. Egy egészen meglepő helyről hallott idézet volt az első mondat, ami megadta számomra a kezdő lökést arra, hogy magamba szálljak és elgondolkodjak azon, hogy mi az igazán fontos.

„A szeretet nem egy érzés, hanem képesség.”

Tehát nem az érzéseimet kell letisztáznom, sokkal fontosabb, hogy képessé váljak arra, hogy rátaláljak. Az igaz szeretethez pedig csak egy út vezet. Isten maga. Mivel a zarándoklatok és az El Camino gondolata már régóta foglalkoztatott, tudtam, hogy ez jelentheti számomra a megoldást – bár magyar lévén a spanyolországi út előtt sokkal inkább saját hazám zarándokútjait szeretném bejárni. Ekkor találtam rá a Gyöngyök útjára és némi hezitálás után úgy döntöttem eljövök egy zarándokimára. Nagyon jó döntésnek bizonyult és visszanyertem már-már elveszettnek nyert hitemet is. Mikor felmerült a gerecsei hétvége gondolata tudtam, hogy részt kell vennem benne és igazam lett. A három nap minden perce tökéletes volt számomra, meglepetésekkel és csodákkal teli.

A Tatabánya felé tartó buszon ülve, telve voltam kérdésekkel és reményekkel a valóság azonban minden várakozásomat felülmúlta. Igaz, érkezésem nem volt zökkenőmentes mégis, velem volt az újra megtalált hitem és megtanultam bízni akkor is, ha a látszat az ellenkezőjére adna okot. Igazam lett, mert minden a legjobban alakult.

A csillagfényes éjszakai séta, a szombat és a vasárnap délelőtti kirándulások, a lenyűgöző panoráma a kilátó tetejéből, a tábori mise, majd az esti beszélgetés és a késő éjszakába nyúló játék. Az erdei barangolások alkalmával olyan magától értetődő módon vált világossá életem minden fontos kérdése, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Életem második legfelemelőbb élménye volt ez a hétvége és ezért örökké hálás leszek Istennek és ennek a közösségnek.

Csornai Edina