A negyedik király
Egy régi orosz legenda egy negyedik királyról is mesél, aki a másik három királlyal együtt indult útnak. Edzard Schaper ezt a legendát használta fel és öntötte mesterien formába.
A negyedik király három csillogó drágakövet vitt ajándékul az isteni Gyermeknek. A négy közül ő volt a legfiatalabb, az ő szívét égette a legperzselőbben a vágy. Az úton haladva egyszer csak egy gyermek zokogását. A földre pillantva "egy fiúcska feküdt előtte a porban, gyámoltalanul, mezítelenül, öt vörös sebből vérezve. A gyermek szokatlanul idegen, gyenge és tehetetlen volt, az ifjú király szívét mély szánalom töltötte el iránta". Felemelte és visszalovagolt vele a faluba, amelyet épp csak az imént hagyott el. A gyermeket senki sem ismerte, ezért keresett neki nevelőanyát, és odaadta neki a ritka drágakövek egyikét, hogy a gyermek élete biztosítva legyen, aztán tovább folytatta útját. A magára hagyott gyermek érzékennyé tette a világ bajai iránt. Egy városon áthaladva halottas menet jött vele szemben. Családapát temettek. Az anyára és gyermekére rabszolgasors várt?Odaadta nekik a második drágakövet.
Útját folytatva a csillagot szem elől téveszti. Kétségek közt gyötrődik: vajon hűtlen lett volna elhivatottságához? De a csillag egyszeriben újra feltűnik. Idegen, háború dúlta országokon át vezeti. Az egyik faluban katonák férfiakat terelnek össze, meg akarják őket ölni. A harmadik drágakövön megváltja életüket. A csillagot nem látja már. Koldusszegényen járja az országokat és segíti a bajbajutottakat. Egy kikötőbe érve egy családjától megfosztott, gályarabságra ítélt apa helyett vállalja a gályarabok sorsát hosszú évekre, eközben lelkében a csillag újra felkél. A belső fény egyre jobban átjárja, megnyugtatva lelkiismeretét, hogy mégiscsak a helyes úton jár. A gályarabok és feletteseik megérzik különös mivoltát, szabadon bocsátják. Álmában ismét megjelenik a csillag és hangot hall: ?Siess! Siess!? Útnak indul az éjszaka kellős közepén. A fényes csillag egy nagy város kapujához vezeti. Egy nagy tömeggel a Koponya-hegyre érkezik, ahol három kereszt áll. A középső kereszt felett az őt vezérlő csillag ragyogott. A kereszten függő ember látványa nagyon megindítja, aki olyan volt, hogy minden fájdalmát, kínját átérezte, de könyörületességét és szeretetét is. Szöggel átvert kezei meggörbültek. Ezekből a keresztre feszített kezekből sugarak áradtak. A királyt egyszeriben villámcsapásként sújtotta a felismerés: "Zarándok életem céljához értem. Itt függ a kereszten az emberiség Királya, a világ Üdvössége, aki után vágyakozva emésztettem magam, akivel minden megterheltben és megfáradtban találkoztam." A király a kereszt alatt térdre hull. Széttárt kezeibe három piros vércsepp hullik. Ragyogóbbak a három drágakőnél. Amikor Jézus felkiáltva kilehelte lelkét, a király holtan esik össze. "Halálában arcát az Úr felé fordítva olyan fénylő volt, mint a ragyogó csillag."
Mindig meghatódom, amikor ezt a legendát olvasom. Talán neked is mond valamit Karácsony titkáról. Gyakran egy csillag ragyogásától nem látsz eleget. Sötétség lakik benned. Kételkedsz, vajon helyes úton jársz-e. Ha az életre, Istentől bátorítva, az utadat szegélyező emberekre hagyatkozol, ha szánalommal telt vagy, úgy egy napon benned is felragyog a csillag, és az Istengyermeket minden emberi arcban megtalálod, akikhez odafordulsz, és akiknek vágyaira megfelelsz.
Anselm Grün
(Karácsony az újrakezdés reménye, JEL Könyvkiadó, Bp. 2006)