Kerekek és gyöngyök

Az alap utat még júliusban tekertem végig. A Szent Margit sírtól inultam, majd zarándokmise az Országútiaknál. Nagy elszántsággal indultam, de már az első nap rájöttem, hogy a turistajelzéseken nem célszerű felmálházott kerékpárral (+ majd'' egy biciklinyi súly a csomagtaertón) járni. A 10-es úton átkelve akad az első kemény tolás, amelyet a nagy-kevélyi követ, Csobánkáról meg azért tóltam fel a gépet Lajosforrásig, hogy lefele is tóljam egy keveset. Úgyhogy Pilisszentlászlótól betonon mentem tovább. Másnap még a Börzsönyben próbáltam még egy földutas szakaszt (Szokolyáról Nógrádra csak marha nagy kerülővel jutottam volna), de egyszercsk agyig süllyedt az első kerék... Vissza a vasútállomásra, majd tisztálkodás: egy komplett agyagbányát hagytam hátra, de a felnin is maradt annyi, hogy a nap végére majd'' elfogytak az elsó fékpofáim. Nógrádtól végig aszfalton mentem. Ez igazi öröm volt. Érsekvadkerten találkoztam Diós Judittal és John Tiborral. Végül eljutottam Mátraverebélyre, ahonnan másnap a reggeli mise után hazatekertem (Nézsán át, ott ebédeltem a cserkésztáborban) Bp-re, ahol a Szent Margit sírnál egy imával fejeztem be a zarándoklatot. Innen már csak haza kellett volna tekernem de a Margit hídon való átkelés után, a sírtól kb 1 kilométernyire letört a bal oldali hajtókarom...

Októberben terveztem Budapeströl Marizellbe tekerni, de valahogy sose engedtek el a munkahelyről. Mígnem november elején végre megkaptam a 13-ával kezdődő hetet. Legalább is azt hittem. A szállásokat telefonon intéztem, legalább is Péliföldszentkeresztet és Zircet. Celldömölk és Sopron még hátra volt, de a telefonszámok megvoltak. Heiligenkreuzba és Lillienfeldre ímélt írtam, amire meg is kaptam a pozitív választ. Végül hétfőn délben elindultam (Bp.-Börs-Bkeszi-Páty-Zsámbék-Szomor-Bajna-Bajót-Pélifsztkereszt), sötétedésre meg is érkeztem a szaléziekhez. A vendéglátók kedvesen fogadtak, kaptam egy szobát: két emeletes ágy, zuhanyzó, Újszövetség felszereléssel. A biciklit is berakták egy helyiségbe, mivel szakadt kint az eső (mihelyt megérkeztem, elkezdett esni). Reggel a pakolásnál még esett, de a nyeregre már esőkabát nélkül ültem fel. Nem sokáig, a Nagysáp-Bajna-Héreg útvonalon akadt pár szint, ahol ki mkellett állni a nyeregből, de Tarjánból kiadós gurulásban volt részem Tatabányáig. Itt reggeliztem, és meg is kaptam a munkahelyi visszahívást, miszerint 1 óra múlva már megvan az alapanyagom a munkámhoz. Hurrá... Zircig szerettem volna eljutni, és ehhez azért ragaszkodtam. Környéig van forgalom az úton, de nem vészes. Oroszlány után pedig egy kellemes keskeny erdei aszfalton visz az út, elhagyott bányaépületek és a helyi szemétlerakó mellett. Mégsem kellemetlen a táj. Aztán egyszer csak tesz az ember egy 500 méteres kitérőt Vértesszentkeresztre (vagy -hez???). Jártam már párszor ott, mindíg be lehetett menni, de most be volt zárva a nem oda illő kerítés, bent egy terepjáró és pár munkás. Lehet reménykedni... Mórtól már alig 35 km Zirc, alig több, mint Fehérvár. Viszont ezen a szakaszon van az egész napi etap szintjeinek a fele. de talán a legszebb szakasz is. Zircen csak egy hamburgerre volt időm (a Hamburger Boxot minen zarándoknak feltétlenül ajánlom, Veszprém felé a bal oldalon van, a konkurencia sokkal igényesebb, de ott sütizni érdemes). Még egy csöndes hálaadás a templomban, majd irány a vasútállomás és haza. hogy másnap nehogy megérezze a dübörgö gazdaság a hiányomat.

Biciklis zarándokoknak egy kis statisztika (remélem a folytatás se fog elmaradni:

1. nap Bp-Péliföldsztkereszt: 60.8 km760 m szintemelkedés
2. nap Péliföldsztkereszt- Zirc 110 km 1145 m szintemelkedés (amúgy ez lett volna a leghosszabb napom)

A maradék tervezet: Zirc-Celldömölk, Celld.-Sopron, Sop.-Heiligenkreuz, Heilig.-Lillienfeld, Lill.-Mariazell. Pont 1 hét.

Málha (novemberi viszonyokkal számolva):\r\nhálózsák, polifóm, bicska, biciklisgatya, kultúrgyatya, 2 windstopper felső, mellény, esökabát, aláöltözet (alsó, felső), 2 zokni, 2 alsógatyó, trikó, tisztaságcsomag, térképek, Adoremus, füzet, toll, zarándokkönyv, fényképező, sportszeletek, 2 db literes kulacs, géprongy, olajszpré, szerszámok, fejlámpa, pótelemek, bukósisak, kesztyű.

Így is túlpakoltam magam, nyáron meg a ruhák száma sokkal kevesebb

Amit viszont nem nagyon lehet leírni, az az élmény. Biciklivel zarándokolni talán egy kicsit más. Jelzéseket nem nagyon kell keresni (kivéve, ha az alaputam első napjára gondolok), tekerés közben pedig nagyon jókat lehet énekelni, és ami a lényeg, jó hangosan is. Monoton szakaszokon a taizei énekek a tekerés ritmusát is megadják, máskor ott vannak a gitáros énekek (tandemen még gitárkíséretet is el lehet képzelni:)) és a "hagyományos" népénekek. Egy pihenő tökéletesen alkalmas elmélkedésre, vagy csak egyszerűen pihenni, kikapcsolni. Péliföldszentkereszten egyszerűen csak ledőltem, nem erőltettem az elmélkedést, és pihentem. Aznap a puszta gyöngyéből úgyis jutott bőven. Sose pihentem ilyen jól, ilyen egyszerűen. És utána egy elmélkedés már jött magától. Elég volt elolvasni és megrágni a zarándokkönyv ide vonatkozó Reményik Sándor versét (Kegyelem).

Isten előtt 1000 év olyan, akár egy pillanat. Talán nem pontosan idéztem a Szentírást, de csodálatos volt átélni ennek a megfordítottját. Két nap is lehet olyan Isten társaságában, hogy az rendkívül soknak tűnik. Akármnnyire maradtam, illetve tekertem volna tovább, le kellett jönnöm a Tábor hegyéről, s vissza kellett térnem a Városba, ahol szépen visszaestem a szokott kerékvágásba, De valami azért mégse pont olyan, mint zarándoklat előtt.

Bence